Örvendezek az Úr előtt

 

“De én vigadozni fogok az Úr előtt...” (Hab 3:18)

   Hidegek a nappalok, mikor a szél viharosan fúj és a köd túl gyakran ereszkedik le. A Nap néha meg sem jelenik az égen. A hírek szomorúak és aggódást keltőek, az öröm pedig sokszor várat magára. Egy év zárul le most és egy újabb áll előttem. Még sok téli nap következik és amikor körülnézek, nem sok okot találok az örömre. A fügefa a kertben üres ágakkal áll a fagyban. A szőlőtőkéken nincsenek levelek, nincs termés. A közelben levő mezők is puszták, dérrel takartak.

    Mégis, mint reménysugár csillanak fel a reggel olvasott szavak, a próféta szavai: “de én vigadozni fogok az Úr előtt”. Isten az egyedüli biztos pont a körülöttem levő káoszban. A Benne vetett hit, mint biztos horgony meg tud tartani mikor a szelek fújnak körülöttem. És bármilyen vihar jön, Ő a szikla, mely mozdulatlanul áll mikor minden más összeomlik.

    Új év kezdődik el. Szép napok és nehéz napok jönnek. Lesznek nevetéssel, vidámsággal és boldog pillanatokkal teli napok. Lesznek szürke napok is, nyomasztó terhekkel és darabokra tört álmokkal. De az elmúlt években Isten sokféleképpen ismertette meg magát velem. Tudom most, mikor előre nézek: mindannak ellenére, amit körülöttem látok, nem vagyok egyedül. Az Úr velem van. Csak Ő vezet át az előttem álló hegyek és völgyek között. Csak Ő teszi képessé lábaimat hogy megjárjam a napsütéses magaslatokat és a mély, sötét völgyeket is. Csak Vele együtt haladok majd át azon, ami rám vár.

    Még ha a terveim mögöttem is maradnak beteljesületlenül, még ha a fájdalom meg is környékez, még ha nehéz felhők is takarják el az eget: én mégis örvendezni fogok az Úrban. Csak Benne van az én örömöm, békességem, erőm. Csak Ő az én kősziklám, támaszom, oltalmam.

    Már ma elkezdem. Most, a jelen pillanatban fogok örülni. Mert Isten az én örömöm oka, nem mindaz ami körülvesz. Ő az Isten, aki nem változik meg. Jelenléte minden napra ad majd elég fényt, hogy előre mehessek. Kezét fogva lépteim biztosan haladnak majd az Ő útján. Vezetését követve egy nap majd hazaérek, az égi hazába.

    Ott nem lesznek árnyékok, sem könnyek vagy fájdalom. Ott az Ő jelenlétében örvendhetek mindörökké...