Átültetve az Ő kertjébe

 

“Éljetek méltóan ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhivattatok” (Ef 4:1)

   Az eper-ágyás gyomlálása közben felszínre került egy krókusz-hagyma. Tavaly virágok voltak ezen a helyen, de átültettem őket. Ez a virághagyma itt maradt, egyedül az eper-sorok között.

    S miközben az apró virághagymát átviszem s beültetem a virágágyásba, elém áll egy szó újra meg újra: “átültetve”. Tudom, rólam beszél.

    Átültetve gyomok, tüskék közül, bűnökből kiemelve új életet élhetek. Mert egy kéz, egy átszegzett kéz átültetett az Ő kertjébe. Gondoskodó keze szeretettel új, megfelelő helyet keresett nekem.

    A tavaly átültetett krókusz-hagymák ezen a tavaszon élettel telve voltak. Az új helyen meggyökereztek s kivirágoztak. És a földbe rejtett virághagymából minden évben kivirágzik az élet. Mert a virágágyásban mindegyik hagyma a maga idejében, a maga helyén virágzik. Ott, ahova a Kertész saját gondoskodó, szerető kezével helyezte.

    Én is új életet kezdtem. S mint az átültetett krókusz-hagymák, ott kell virágoznom, ahova Te helyeztél, Istenem. Virágozva meghálálom gondoskodásodat. Hogy engem is átültettél a Te kertedbe!

    Virágzol-e te is az Ő kertjében?

A kertben

 minden nap új csodát találok. Nyílnak a bimbók, új virágok ígéretét fedezem fel - kinyílt az első tulipán, lesz újra bodza-virág, és még sok más. Csodaszép!

 

Új ígéretek

 

    Az orgonabokor ágai között két veréb veszekszik hangosan. Mikor hirtelen elrepülnek onnan, tekintetem az ághegyen kipattanni készülő rügyekre esik: új levél, új virág ígéretei ők.

    A kertben már bújnak a gondosan elvetett magokból a növények: a saláta, a retek. A zöldhagyma is a levegőbe emelte már a karjait. Mindezek egy új termés ígéretei.

    A járdán egy nagymama babakocsit tologat sétálva. A kisgyermek kiváncsian tekint ki a nagyvilágba: egy új generáció ígérete ő.

    Az Isten házában megterített asztal vár. Rajta megtört kenyér és poharakba töltött bor. Krisztus bűnökért hozott áldozatának emlékei. Egy új élet ígéretei, az örök életé. Ez az új élet lehet a miénk.

    A megnyitott Könyv lapjain egy új világ ígéreteit találom. Egy nap a világ, mely most körülvesz, tűzben fog véget érni. Akkor egy új ég és új föld vár ránk.

    A csupasz ágakból a tavasz kicsalogatja az életet a rügyekbe. A termékeny föld táplálja az ég felé törő zöld növényeket. Kicsik és nagyok, idősebbek és fiatalabbak együtt nézünk a jövő felé. Krisztus áldozata megfizette az új élet árát mindegyikünknek. Csak az Ő áldozata által léphetünk majd be az új világba, Isten országba.

    Neked már van belépőd oda?

A legjobb reklám

     A vásárban a kitett árut néztem miközben végigéstáltunk a sorok között. És egyik áruson pont olyan blúz volt, mint a kitett áru között. “Azt hordja, amit árul” – jegyeztük meg a férjemmel. “Ez a legjobb reklám!”

    S megláttam újra: ha megélem amit hirdetek, az a legjobb reklám. Ha Krisztust öltöm magamra minden nap...

Érkezik a tavasz

  A kertbe már megérkezett a tavasz: az első nárciszok kinyíltak. A fák is érzik a tavasz jöttét. A kajszin és korkodus is nyitogatja a virágjait, de a barack sem akar lemaradni. Ezek a képek az elmúlt napokban készültek:

Az ajtó előtt

 

“Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20b)

   Múlt héten tavaszt hirdetett minden: a hőmérő, a szellő, a nyúló nap. A napsütés előcsalogatott nárciszt, jácintot a kertben. Bimbójuk láthatóvá vált, bomlani készült.

    A nárcisz az ablak alatt a napsugarak melengetésére már nyitogatta sárga harangjait, mikor a fagy újra beköszöntött. Aztán az éjszaka leple alatt a hó fehérbe öltöztetett mindent, telet hazudva.

    Néha mi is így érzünk. Tavasz után áhítozunk, hazánk után vágyakozunk, Vőlegényünk után kívánkozunk. De annyiszor megcsal amit a szemünkkel látunk. Körülöttünk tél van, harc van, sötét van. Csalódunk barátokban, megszomorítanak összetört álmaink, elhagynak a reményeink. Sokszor készen állunk feladni, lemondani, elrejteni kicsi fényünket. Akkor is, mikor tudjuk, hogy előre kellene lépjünk.

    A sárga nárcisz áll fehér terhével földig hajolva. Nem bújt vissza, nem rejtőzött el a földbe megijjedve a váratlanul érkezett hótól. Tavaszt hirdet, a látszat-tél ellenére is. Tudja: még ha szemünk nem is lát mást, mint szürke eget s hótkarót, az ajtó előtt van már a várva-várt tavasz.

    Így kellene mi is álljunk előre nézve - várva rendületlenül, a látszat ellenére is. Ő, a Vőlegényünk már az ajtó előtt áll, érkezik!

Variációk egy nárciszra

 

Új ige-mag kell!

 

“… az evangélium … gyümölcsöt terem” (Kol 1:5-6)

    Kerti magokat tartalmazó tasakokat rendezgetek. Keresem melyik mag régi már, mert azokból nem nő már új növény, azokból nem lesz már új termés. Feljegyzem melyik fajtából kell új magot vennem. Szükségem lesz paradicsom magra, uborka magra, kapor magra.

    Minden évben új magot kell vetnem a kert földjébe. Új növényeket kell gondoznom idén is. Új termés reményében új mag kell minden évben.

    Új ige-mag kell a szívembe minden nap. Szükségem van Isten igéjére, a szívembe vetve. Hogy új termés legyen nem elég a régi mag, a tegnap olvasott ige vagy a múlt héten hallott ige. Ma szükségem van új, friss üzenetre, melyből új termés nőhet. Nem elég a tegnapi változás vagy jótett, a múlt heti szolgálat sem. Mindig új termésre van szükség. És ehhez új mag kell.

    Kezembe veszem a Könyvet, kinyitom és engedem, hogy Isten vesse az új magot. Szívem a föld, mit Ő, mint egy kertész, naponta gondoz. Friss és új magot vet bele. Szívembe vetve igéje újra meg újra kihajt, mint a földbe vetett magből a palánta. Ez az ige, ha engedem, növekedni fog bennem. Olvasom Isten élő szavait ma is és engedem, hogy árformáljanak. Engedem, hogy gyümölcsöt teremjenek bennem minden nap.

    Te engeded?