Amerre Krisztus jár

 

“János… tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról” (Jn 1:7)

   Amerre Krisztus járt, változást hozott. A víz borrá változott. A kenyér megsokasodott. A viharos tenger lecsendesedett.

    Voltak akik követték Őt. A tanítványok Vele jártak, még ha néha ők is elcsodálkoztak. Kérdéseket tettek fel. Sok mindent ők sem értettek. Azok között, akik hittek beszédének voltak még samáriaiak is. A házasságtörő asszony bűnbocsánatot kapott Tőle. Mégis kevesen voltak akik közel maradtak Hozzá akkor is, mikor mások elfutottak.

    Sokakat meggyógyított Ő: a vak látott, a béna újra járt, a süket újra hallott. A gadarai megszállott felszabadult, a samáriai leprás is megtisztult, a halottak is feltámadtak.

    A nép követte Őt, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Eljöttek, hogy hallgassák Őt. A gazdag ifjú mégis szomorúan távozott. Lévit elhívta a vámszedők közül. Zákeussal együtt ült az asztalnál. De nem mindenki állt mellette. A farizeusok jelt kívántak. Az írástudókkal együtt ellene fordultak, meg akarták ölni Őt. Mégis féltek Tőle.

    Így van ez ma is. Amerre jár az élő Krisztus, változást hoz. Meggyógyítja a sebzett szíveket. Irányt kereső lelkeknek utat mutat. Bűnbocsánatot nyújt ma is azoknak, akik elfogadják. Ma is vannak akiket közel von magához Ő. Mások hátrább s távolabb lépnek Tőle. De aki találkozik Vele valahogy megváltozik ma is. Nem marad többé ugyanaz.

    Körülöttünk mégis a megszokott mederben folyik az élet. Nem történnek új változások. Vajon azért mert bennünk mások nem látják meg Őt?

Minden évben rácsodálkozom,

 hogy a fügefán hamarabb megjelennek a gyümölcsök, mint a levelek. Idén is:

Közben lassan, de biztosan az orgona is nyitogatja virágjait:

S egyik este, az égen, vékony Hold-sarlót fotóztam. Nem emlkészem mikor láttam még ilyen vékonynak:

Ahogy megmondta Ő

 

    “Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta” – szólt az angyal a sírnál a kereső asszonyokhoz.

    Mit mondott nekem Isten? - kérdezem magamtól. Mert Ő meg tudja tenni, meg fogja tenni amit mondott, bármennyire hihetetlennek is tűnik. Ő betartja ígéretét, akkor is, ha emberileg tekintve minden ellent is mond ennek.

    Őt még a lepecsételt sír sem, a halál sem tudta megállítani. Lehet nem úgy cselekszik, ahogy várom vagy elképzelem. De cselekedni fog – mert Ő mindig betartja a szavát. Amint megmondta...

Újabb virágok nyílnak

 a fákon, a bokrokon. A kertünkben is. A szilvafa is belépett a virágzó fák sorába:

A citrombirs piros virágait nem lehet nem észrevenni:

A kanadai áfonya, talán idén először, virágzik:

S a csipkebokor levelein, míg kinyílnak a virágok, katicsbogarat láttam:

Találkoztam Vele!

 

“… valóban feltámadt az Úr…” (Lk 24:34)

   Mint a tanítványok régen, én is terveket szövögetek, reményvárakat építek és valóra vált álmokat vizionálok. Türelmetlenül várom a napot, amikor megtörténik a várva vált esemény. Aztán, mint az emmausi kettő – kimondom én is csalódottan, leeresztett fejjel, szívvel, elhaló hangon, hogy senki se hallja: „Pedig én azt hittem...”.

    Majd, mint a tizenegy, visszatérek én is az álom nélküli világba. „Elmegyek halászni” – mondta akkor Péter s a többiek vele együtt tartottak. Felveszem én is újra a mindennapok megszokott ruháját. Teszem a dolgom, de nem vagyok jelen. Elém áll újra meg újra a szertefoszlott álom. S helyén nem maradt csak a mindennapi megszokás színtelen fonala.

    S miközben a víz a csónak oldalát mossa s a kivetett hálóba egy hal sem akad, megáll a parton a Feltámadott. Nem rója fel a csüggedt szívemet, a megfáradt reményt, a feladott elhívást. Csak annyit kérdez: „Van-e táplálékod?” Nem kér Ő mást, csak a jobb oldalra, a jó helyre kivetett hálót, ahol a csoda vár. S a parton: az elkészített ennivaló. Ő meghív az asztalhoz.

    S míg majszolom a felkínált kenyeret, halat, a szívem lecsendesül. És megtörténik újra a csoda: a szívem új erőre kap. Nem ész-terveket, csalóka álmokat üldözni ál-reménnyel, hanem az Ő álmát, az Ő tervét követni kezét fogva. Valami láthatatlan, ésszel megmagyarázhatatlan csoda ez, mely mindig megtörténik, mikor elfogadom az Ő meghívását. Mikor mindent hátrahagyok, hogy találkozzam Vele. Mikor meghallgatom, mit akar mondani nekem. És a változás, mely végbemegy bennem mások számára is láthatóvá lesz.

    Mert a feltámadott Krisztussal való találkozás mindegyikünkben változást hoz.

     Te már találkoztál Vele?

A múlt héten

 téliesre fordult az idő. Egy faágon didergő tengelicet kaptam lencsevégre:

De aztán újra kisütött a nap, a kevéske hó elolvadt és a tavaszt semmi sem tarthatja vissza. A kökörcsinek is virágzanak már, nyílnak a tulipánok...

S a csokoládészőlő is virágzik. A körtefa is...

Jön a Király!

 

“Királyod érkezik hozzád...” (Zak 9:9)

   Az ünneplő sereg pálmaágakat terített az útra. Sokan a ruhájukat is porba dobták a Király elé, tiszteletük jeléül. Hisz Őrá vártak: a Messiásra! És zengett a város az örömtől. A Kiráy szamárháton érkezett meg. De a lelkesedés nem tartott sokáig…

    A ma ünneplő tömeg virágos ágakat szorongat. Ünneplő ruhában öltözik. Hozsannát énekel kórusban. S mint ők, sokszor én is megelégszek magamra öltött szép ruhával, külső örömmel, látszat hódolattal.

    Ő ma nem szamárháton érkezik. Városunk utcáit láthatatlanul járja be s meg-megáll, szomorúan. Hol vannak ma azok, akik készek nem csak a ruhájukat Elé teríteni, hanem egész életüket a rendelkezésére bocsátani? Nem csak virágvasárnapi lelkesedéssel, hanem őszinte szívvel? Nem egy napra csak, az ünnepnapra, hanem minden napra? Nem mások miatt, másokkal együtt csak, hanem minden más ellenére is?

    Ma sincsenek sokan akik kitartanak Mellette. Akik Vele tartanak virágvasárnap után is. Akik csütörtök este nem árulják el Őt. Akik nagypénteken is közel maradnak Hozzá. Mégis vannak, akik nem hagyják el Őt. Nem futnak el. Nem tagadják meg. Nem fordítanak hátat Neki. Azok, akik felismerték Őt, akik meglátták Benne a Királyt.

    Itt jár ma is Ő közöttünk. Mai szemem is megláthatja Őt, hisz közel jön hozzám. S mikor felismerem Benne a Királyt, nem maradok többé ugyanaz. Meghajtom Előtte fejem, térdem és szívem. Csak Ő az én Királyom!

    A te Királyod is?

A képeslapokat

 ezentúl itt lehet majd megtalálni. A régieket és újabbakat is.