Virágok és bimbók

 A kertben a napsütés előcsalogatta a bimbókat, virágokat:

a kikeleti bangitát

lila krókuszt is, mely később nyílik

sárga jácintot

mézbogyót

és a korai nárciszokat is...

Fűszerek - 2.

 Már nem emlékszem pontosan mit készítettem akkor, amikor ezek a képek születtek, de ez volt a fűszerezés:

Fűszerek - 1.

 Ezeket a képeket régebben készítettem, de még mindig tetszenek:

Mikor igazán szeretek

     “Nem csak a nyomaidat akarom látni, azt, mit tettél, hanem veled akarok lenni” – mondta a férjem. S míg forgatom magamban a hallott szavakat, azok megfeddenek. Hányszor elégszem meg azzal csak, amit Isten tett a múltban? Másokkal, velem. Vagy Ő magára vágyom? A Vele való, élő, mindennapi kapcsolatra?

    Mert körülöttem minden az időmet kéri, a figyelmemre pályáz. S a napközbeni tennivalók során és is sokszor elfáradok. Nem futja szokszor már időmből, erőmből sem arra, ami igazán fontos.

    Pedig amikor szeretek - időt szánok. Amikor igazán szeretek a többi dolog átértékelődik. A fontossági sorrend megváltozik, mert a szeretett személy az első helyre kerül. Az egész életem megváltozik így.

    Forgatom a szívemben a férjem szavait.

    S mint menyasszony hadd kívánjam, mondjam én is minden nap: Uram, nem csak a nyomaidat akarom látni. Nem csak azt, amit tettél. Hanem Veled akarok lenni. Minden nap. Mindörökké!

Szeretet - képeslapok

 Ezeket tavaly ilyenkor készítettem:

Oldd le a sarudat

    “Oldd le a sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz” mondta Isten Mózesnek.

    Hallom a hívást: vegyem le a sarumat. Tegyem félre azt, ami úton tart és álljak meg. Boruljak térdre.

    Mert ahol megállok, szent hely lehet. Ha Isten szól hozzám minden utcasarok, telefonhívás, leírt pár sor szent lehet. Félretett hely, hogy találkozhassak Vele!

Akik a tavaszt várják...

 Bár megjött a téli hideg, az eddigi enyhe idő hatására a kertben már szinte tavasz van: nyílnak a krókuszok az ablak alatt, az ibolyák is a kerítés takarásában, készülődnek a korkoduson a rügyek, s a pitypang sárgán virít most is az eper-ágyásban...

A Fodrásznál

    Beültem a székbe. Itt eddig, ott addig – kértem. S míg az olló vágta a hajszálakat, a tükörképemet néztem. S hamar rájöttem: nem olyan lesz, mint én elképzeltem.

    Most is a székben ülök. A Fodrász méregeti a hosszúságot, alakot. Kisímitja a gubancokat, átrendezi a szálakat. Alakít. Néha belevág mélyebben, többet is, mint én kértem, akartam, elképzeltem.

    Ő türelmesen nyeseget… s közben keresi bennem a képmást. Nem fárad el. Valahogy soha nem adja fel. Szeretettel igazít – míg kiábrázolódik bennem a kép mása. A képmása...