Útravaló

 

“Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (Józs 1:8)

   Józsúé történetét olvasom. Egy ifjú, aki Mózes mellett nőtt fel. Látta Izráel népét örülni és sírni. Látta őket lázadni és sivatagban menetelni. Látta a generációkat változni úton Kánaán felé. S mikor a legtöbben óriásokat láttak csak, Józsúé Istent látta még nagyobbnak.

    Most ő állt a nép élén. Indulni készültek ismeretlen helyek, ismeretlen népek felé. Új kihívások vártak rájuk. És Isten szólt Józsúéhoz. Az útmutatás ez volt: őrizd meg, tartsd meg Isten parancsait. Olvasd, tanulmányozd az Ő Ígéjét, hogy ne térj el tőle. Akkor sikerrel jársz utadon. Boldogulsz.

    Kell-e jobb bíztatás, szebb ígéret ennél mikor a szívem tele van kérdéssel? Mikor a lábam az ismeretlen felé lép? Hisz új kihívások várnak rám minden nap, minden héten, minden új kezdetben. S bár nem tudom merre kanyarodik majd az út lábam alatt, azt már tudom, hogy Isten Ígéjének fénye elég világosság lesz minden új lépéshez.

    Olvasom az Isten Ígéjét. Ismétlem, hogy el ne felejtsem. Szívembe zárom s forgatom azt, elmélkedem rajta. Mert ezek a szavak elűzik a félelmet. Erőt adnak. Bátorítanak. Élő Íge az, Isten szava. S meglátom belőle, hogy nem vagyok egyedül. Nem járok ismeretlen úton, ha Isten velem van. Lábaim tanácsát követve a jó úton maradnak. Csalóka délibáb nem fog így könnyen eltéríteni. Sötét árnyak nem fognak elijjeszteni. Előre haladhatok minden nap, minden lépéssel. A célba így bizton beérhetek. Vele, nem egyedül...

A kereszt ragyogása

 

“Nem rejthető el a hegyen épített város” (Mt 5:14)

   A jelzőlámpa pirosra váltott, így megálltam én is a kocsisorban. S szemembe csillant a napsütötte kereszt fénye a templomtoronyról. Így kellene Krisztus fénye továbbragyogjon rólam is – állt elém a gondolat.

    A ragyogás mágnesként vonz. A napszemüveg lencséin keresztül is fogva tart. S bár elfordítom tekintetem, a fény, a ragyogás nem alszik ki. Kísér és vonz továbbra is!

    A kereszt fénye Krisztus ragyogását hordozza s szórja szét ma is. S aki meglátja, nem maradhat érintetlenül. Mások életébe beleragyogni Krisztust – micsoda kihívás, micsoda felelősség! Nem magamra vonni a mellettem élők, mellettem elhaladók tekintetét, hanem Krisztusra mutatni!

    Mikor a lámpa zöldre váltott, továbbmentem én is az utamon. De a ragyogó kereszt fénye jött velem az úton. A templomtorony mögöttem maradt, mégis ragyog előttem a napsütötte kereszt fénye.

    Krisztus ragyogása is így követheti mások útját: ha belőlem az Ő fénye árad minden percben.

    Te kinek a fényét hordozod?

Hol vagy?

 

“Az Úr Isten kiáltott az embernek és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1 Mz 3:9)

    Keresünk. Mindig keresünk valamit. Egy elkallódott papírt, egy telefonszámot, új információt. Keressük a legjobb alkalmat, a megfelelő időbeosztást, az újabb lehetőséget. Vagy éppen a megfelelő munkahelyet, egy jobb fizetést, az ideális társat. Folytonos keresés az életünk. Csak a keresett tárgy változik folyton.

    S miközben hol ezt, hol azt keresek, engem is keres az Isten. “Hol vagy?” kérdezte Ádámtól a kertben. “Hol vagy?” kérdezi tőlem is, ma is. Keres a helyemen, melyet Ő jelölt ki. Keres ott, ahol lennem kell. Mert miközben a hétköznapokban apróságokat keresek, sokszor én is eltévedek. S a kérdés mely megállít ráébreszt: elvesztettem a célt. A látható, kézzel fogható elcsábított az úton.

    Hogy újra rátaláljak a helyemre én is kérdezek: “Hol vagy, Uram?”. Szemem Őt keresi. Mert irányt tévesztett életem helyét csak úgy találhatom meg újra, ha Hozzá igazodom. Mint hegymászó az útvonalon, mikor előveszi az iránytűt. Ismeretlen városban a navigációs rendszer ad útmutatást. Ugyanígy életem minden részletében Isten szava utat mutat. Helyemre igazít. Alakít. Sosem téved. Nem vezet zsákutcába. Mindig a jó úton tart.

    “Hol vagy?” állít meg a kérdés kacatok után kutatva s ég felé emeli tekintetem. “Hol vagy?” kérdezem helyemet keresve én is. Mert tudom: mindig visszatalálok a helyes útra ha felfele nézek.

    Te hol vagy?

Fölöttünk a magas ég - 1.

 

     Megint esett az eső. És hamarosan újra esni fog. De ott, a felhők közötti résen át egy sárgás fény-nyaláb a földre ér. Mint égből lenyúló kéz a bűnösért. Értem is lenyúlt Isten keze!

Amikor Isten keres

 

    A kertben, az esti csendben lépések közeledtek. És Ádám elrejtőzött, amikor Isten hangját meghallotta.

    A pusztán túl Mózes a juhokat terelgette. S mikor Isten a nevén szólította, ezt válaszolta: “Itt vagyok!”. Mégis, mikor a küldetést hallotta, szabadkozott. Kibúvót keresett.

    Az ifjú Sámuel is hallotta a nevét, éjjel. S így válaszolt a hívó hangnak: “Szólj, mert hallja a Te szolgád!”

    Én vajon mit teszek, amikor Isten keres? Elbújok? Válaszolok, de kitérőket keresek? Vagy gyermeki lelkülettel, szolgaként kész vagyok engedelmeskedni Isten hívó hangjának?