“… az Úrnak szolgáljatok!” (Róm 12:11)
Nézem a szélben táncoló hópelyheket. Vannak nagyobbak, kisebbek. Együtt téli ruhába öltöztetik a kertet. A fehér takaró lassan beborít mindent, nem látszik már mi volt előtte ott.
Mindegyik hópehely, bármilyen kicsi, teszi a dolgát. A többiekkel együtt védő takarót formál a fagyos kertben. Nem jelentéktelen egyik sem, bármilyen kicsi legyen is.
Mi mégis úgy gondoljuk, amit tehetnénk túl kevés. Senki nem venné észre. Van-e valami értéke? - kérdezzük magunkban. Pedig mint apró hópihe, minden szolgálat fontos. Szükség van rá. Hely van számára. Midegyik szolgálat, mely másokat szolgál, értékes.
Nézem a hulló hópelyheket. Mi lenne, ha minden kis hópihe azt mondaná: túl kicsi, túl jelentéktelen vagyok? Lenne-e fagytól védő hótakaró? Szemet gyönyörködtető? Mely fehéren, tisztán betakarja a barna földet?
Hullnak, egyre hullnak a hópelyhek. Nem jelentéktelen egyik hópihe sem, ha megtette a dolgát. Nem jelentéktelen egyik szolgálat sem, melyet szeretve teszünk...
(Megjegyzés: Mikor ezeket a sorokat írtam, hullt a hó...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése