Határkőnél

 

    Év végén mérleget készítek. Elért célokat számolok és újakat írok, új napokra. Átgondolom botlásaimat, hibáimat s jobbat, jobban akarok ezután. Változtam-e? kérdezem magamtól s akarok-e még formálódni tovább?

    Emlékeim kövéből, miket összegyűjtöttem az úton, hálaoltárt emelek. És tudom: kevés a köszönöm!, amit kiált szívem.

    Év végén, mint egy határkőnél, megállok. Visszanézek. A megtett utat pásztázza szemem. Minden kegyelem – visszhangzik bennem – karjain hordozott az Úr.

    Tévedéseim, vétkeim, kétkedéseim ellenére is. Kérdéseim, félelmeim, bátortalanságom ellenére is. Vezetett. Szeretett. Mellém állt.

    Mikor előre nézek, ezen emlékek íze kísér. Kérdéseimre Nála van a válasz. Félelmeimre jelenléte a gyógyír. Erőt minden új napra Tőle kapok.

    Új napok jönnek. Hány lesz még? Nem tudom. Könnyű lesz, szép lesz? Vagy nehéz, fájdalmas? Nem tudom. Mit tartogat a következő perc, nem tudom.

    Év elején, mint egy határkőnél, megállok. Előre nézek. Az utat kémleli szemem. Minden kegyelem – visszhangzik bennem – karjain fog hordozni az Úr...

Boldog Ünnepet!

 

Minden kedves olvasómnak kívánok áldott, boldog ünnepet!

Egy hely Krisztusnak

 

“… a szálláson nem volt számukra hely...” (Lk 2:7)

    Kismama kolleganőim gömbölyödő pocakját nézem. Új életet hordanak magukkal. Magukban. Mint Mária, aki igent mondott a nagy feladatra. Hellyé vált, ahol Isten Fia lakozást vett. És Ő nőtt, egyre nőtt, míg karácsony éjszakáján láthatóvá vált: megszületett. S meglátták Őt napkeleti bölcsek és egyszerű pásztorok. Az ajtó bárkinek tárva volt. S felismerte Őt mind, ki nyitott szemmel várta: agg Simeon és özvegy Anna. S a Gyermek nőtt.

    Visszhangzik ma is bennem a legnagyobb kihívás: hellyé válni. Hellyé válni, ahol e rideg, idegen világban Krisztus lakozást vehet. Hellyé válni, ahol Ő növekedhet. Hellyé válni, ahol Ő felismerhető lesz.

    Mert a legnagyobb ajándék: helyet adni Neki. Legyen helye a naptáramban, a napirendemben, a kapcsolataim között. S a térdeimen van a legjobb mód ezt a helyet elkészíteni Neki.

    Ha igent mondok Isten tervére, ha engedem, hogy Ő növekedjen bennem, láthatóvá válik mások számára is. Az élet csodája fénylik így és ragyogása mások szívéig jut el. Mint a betlehemi csillag, mely felragyog a sötét éjben s Őt kereső szíveket vonz. És akik megtalálják Őt, leborulnak Előtte és imádják Őt.

    Így lehet ma is a karácsony egy új élet csodája. Bennem: a Krisztusé...

Havas délután

Kora reggel, még szinte sötétben léptem ki az ajtón. Megleptek a hulló hópihék.

A parkolóból továbbmenve a szél a szemembe verte a hideg pelyheket.

Kora délután mikor hazaértem, bár sütött már a nap, ezer apró csodára leltem:

- hóruhát öltött rózsabimbót

- feldíszített japán borbolyát

 - beborított alpesi hangát

- napfényben olvadozó havat a csipkebokor levelein

- jégsapkás körömvirágot a napsütésben

Karácsonyi képeslapok - 18. (Betlehemi történet)

 

Váratlan elhívás

 

“… történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38)

   A mindennapok sodrása magával ragad. A munka, a bevásárlás, a ház körüli tennivalók között nincs idő megállni. A határidőnaplóban nincs egy szabad perc sem. De ott belül motoszkál bennem ezeregy gondolat és kérdés: miért? hogyan? mikor? Kimondani őket sokszor nincs kinek, választ keresni rájuk nincs mikor, megoldást találni nincs hogyan. És akkor, a legváratlanabb pillanatban, a legváratlanabb helyen, a legváratlanabb módon: elém áll Ő.

    Köszönt, mint Máriát az angyal. Vajon minden kérdésemre feleletet rejt ez a pár szó: “az Úr veled van”? S mire felocsúdnék: Ő hív és elküld. Ember-léptékű álmaimon túl Isten tervét csillantja fel előttem. “Hogyan lehet ez?” - kérdezem én is Máriával. Nem erre készültem. Nem ezt terveztem. Még csak meg sem fordult a fejemben ehhez hasonló.

    Vannak, akik ilyenkor hátat fordtanak és mennek tovább a saját útjukon. Vannak mások, akik józan észérvekkel elutasítják azt, amit csak a hit láthat, csak a hit érthet meg, csak a hit érhet el. Mégis, vannak egy kevesen, akik félreteszik az első meglepetést. Hátrahagyják a logikus “én nem”-eket: én nem tudom; én nem vagyok; küldj mást, én nem mehetek… Ők azok, akik rábólintanak a hívásra, a küldetésre.

    “Legyen a te beszéded szerint” - hangzott a felelet 2000 éve. Akkor is, mikor nem egészen értem, mit akarsz velem. Akkor is, mikor nem tudom, mennyibe és mi mindenbe fog kerülni a terved nekem. Akkor is, mikor nem látom, merre tart az út. Akkor is úgy válaszolok, mint Mária… Csak annyit mond csendesen szívem dobbanása: legyen beszéded szerint…

    S ha elindulok, mint Mária: meglátom és megérzem – nem vagyok egyedül. Itt van ma is Ő: Immánuel – velünk az Isten!

Karácsonyi képeslapok - 17. (Karácsonyi jóhír)

 

Karácsonyi képeslapok - 16. (Utolsó díszek)

 Ezek az utolsó díszek képeslapokon, idénre:

Advent

    

    Néha én is olyan vagyok, mint kicsi gyermek, mely fél a sötétben. De ha az anya beszél hozzá s felgyújtja a villanyt, a kicsi gyermek megnyugszik.

    Így szól bele Isten is a hideg, sötét, magányos éjszakába: Itt vagyok, ne félj! Eljött a Fény!

    S mikor véget ér az advent, betoppan Ő, mint ajtóban az ismerős, kedves anya-arc...

    

Karácsonyi képeslapok - 15. (Fénylő díszek)

Újabb díszeket hoztam újabb képeslapokon:

Karácsonyi képeslapok - 14. (Újabb díszek a fára)

 

Jövök!

 

“Íme, eljövök hamar...”(Jel 22:12)

   A sorompó lassan ereszkedett le. A piros lámpák felváltva gyúltak ki az út szélén. A sínpár mindkét oldalán pillanatok alatt kocsisorok formálódtak. Kényszermegálló. Hiába sietnék, most nem lehet. A mozdulatlan kocsiban lepereg előttem a határidőnaplóba bejegyzett lista. Cikázik bennem sokféle gondolat, míg türelmetlenül lesem a vonatot. A végállomáshoz fog érkezni.

    A sínek mellett kopasz fák állnak. Csupasz ágú bokrok fedik el a kilátást. Míg várok, eszembe jut, hogy év vége közeleg. Advent – áll elém a szó a reflektorok fényében. Advent: jövetel. Visszajövetel - lüktetnek előttem a betűk. A sínek felől zakatolás hallik. Erősödik. Közeledik a vonat. Közeledik Ő – visszhangzik bennem a hang. Meghallom-e jövetelének lépteit? Készen várom Őt?

    Az érkezése mindjárt itt van. Én sietek és mennék is tovább, hisz annyi minden vár rám! Az ünnepi menü terve alakul. Ajándéklistát írok az ünnepre. A karácsonyi koncert és a karácsonyi vásár elhalaszthatatlan. De a mindennapi tennivalók közé néha alig fér be egy rövid ima…

    A sorompó makacsul lent marad. A sínpár felkészülten vár. A végállomás mindjárt itt van. A vonatfütty belekiált az éjszakába: “Jövök!”

Karácsonyi képeslapok - 13. (Díszek a fára)

 Lassan közeledik a karácsony...

Novemberi termés

 Novemberi termés a kertből: datolyaszilva...

 ... és mivel egyik éjjel nagyon hideg volt, pár naspolya is jelezte, itt az ideje a betakarításnak (ezt csak részben kapta meg a fagy):

 A csipkebokor két utolsó (?) idei virága is megszenvedte a fagyos éjjelt, de így is szépek:

Karácsonyi képeslapok - 12. (Havas táj)

 Szeretem nézni, ahogy a havazás csendben fehér ruhába öltözteti a csendes tájat...

És közelebbről nézve, a fa ágán ott csillog a hó...

Várakozva

 

“Eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.”(Jel 3:11)

   Október végi nyári reggel van. A hőmérő 20°C felé nyújtózik. Az ég borús. Munkába tartok. Az útmenti fák lábát avar takarja. Kopaszodó ágakon itt-ott még zöld levél van. Mosolygok – a fák ismerik az idejüket. Bár nem fürkészik a naptárt, mégis tudják a sorrendet. Nyár után jön a tél. És készülnek rá, minden évben.

    A mi szemünk a naptárt kutatja. Éveket halmozunk s századok, ezredek gyűlnek hátunk mögé. És elfelejtjük sürgető szavad: “Eljövök hamar!”. Hőmérőre vetett pillantásunk megnyugtatni próbál. Világunk sodrása magával akar ragadni. Elvesztegett erőnk, időnk, életünk elnyeli magának.

    Sárguló avart simogat a tekintetem. Ég felé emelt üres karok jelzését látom az út szélén. Télre készülő természet üzenetét fejtegetem.

    “Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” – figyelmeztet hangod. Készülök én is. Igazgatom fehér ruhám, őrzöm az értéket, amit rám bíztál. Hagyom, hogy porba hulljon, megsárguljon minden, mi ideköt. Ég felé emelt kezekkel, szívvel várlak. Tekintetem átsiklik naptárok lapjain, hőmérő higanyszálán, óralapon a mutatókon.

    “Eljövök hamar” – visszhangzik hangod századunk napjaiba is. “Jöjj, várlak!” - dobban szívem válasza ma is...

Karácsonyi képeslapok - 11. (Egy ajándék)

Képek, amelyeket mindig a karácsonnyal asszociálok: gyertyák (az adventi koszorún), csengők és ajándék...

Karácsonyi képeslapok - 10. (... ó, szép fenyő)

 Újabb fenyők. Ezúttal a színekkel játszodtam. A képek alatt a használt színek nevei vannak (ahogy a gyártó elnevezte őket):

 

tűzarany és réz

mézarany és bronz

magenta és lila

rózsaarany és barack

arany és sárga

ezüst és fehérarany

teknőszöld és zöld