Határkőnél

 

    Év végén mérleget készítek. Elért célokat számolok és újakat írok, új napokra. Átgondolom botlásaimat, hibáimat s jobbat, jobban akarok ezután. Változtam-e? kérdezem magamtól s akarok-e még formálódni tovább?

    Emlékeim kövéből, miket összegyűjtöttem az úton, hálaoltárt emelek. És tudom: kevés a köszönöm!, amit kiált szívem.

    Év végén, mint egy határkőnél, megállok. Visszanézek. A megtett utat pásztázza szemem. Minden kegyelem – visszhangzik bennem – karjain hordozott az Úr.

    Tévedéseim, vétkeim, kétkedéseim ellenére is. Kérdéseim, félelmeim, bátortalanságom ellenére is. Vezetett. Szeretett. Mellém állt.

    Mikor előre nézek, ezen emlékek íze kísér. Kérdéseimre Nála van a válasz. Félelmeimre jelenléte a gyógyír. Erőt minden új napra Tőle kapok.

    Új napok jönnek. Hány lesz még? Nem tudom. Könnyű lesz, szép lesz? Vagy nehéz, fájdalmas? Nem tudom. Mit tartogat a következő perc, nem tudom.

    Év elején, mint egy határkőnél, megállok. Előre nézek. Az utat kémleli szemem. Minden kegyelem – visszhangzik bennem – karjain fog hordozni az Úr...

Boldog Ünnepet!

 

Minden kedves olvasómnak kívánok áldott, boldog ünnepet!

Egy hely Krisztusnak

 

“… a szálláson nem volt számukra hely...” (Lk 2:7)

    Kismama kolleganőim gömbölyödő pocakját nézem. Új életet hordanak magukkal. Magukban. Mint Mária, aki igent mondott a nagy feladatra. Hellyé vált, ahol Isten Fia lakozást vett. És Ő nőtt, egyre nőtt, míg karácsony éjszakáján láthatóvá vált: megszületett. S meglátták Őt napkeleti bölcsek és egyszerű pásztorok. Az ajtó bárkinek tárva volt. S felismerte Őt mind, ki nyitott szemmel várta: agg Simeon és özvegy Anna. S a Gyermek nőtt.

    Visszhangzik ma is bennem a legnagyobb kihívás: hellyé válni. Hellyé válni, ahol e rideg, idegen világban Krisztus lakozást vehet. Hellyé válni, ahol Ő növekedhet. Hellyé válni, ahol Ő felismerhető lesz.

    Mert a legnagyobb ajándék: helyet adni Neki. Legyen helye a naptáramban, a napirendemben, a kapcsolataim között. S a térdeimen van a legjobb mód ezt a helyet elkészíteni Neki.

    Ha igent mondok Isten tervére, ha engedem, hogy Ő növekedjen bennem, láthatóvá válik mások számára is. Az élet csodája fénylik így és ragyogása mások szívéig jut el. Mint a betlehemi csillag, mely felragyog a sötét éjben s Őt kereső szíveket vonz. És akik megtalálják Őt, leborulnak Előtte és imádják Őt.

    Így lehet ma is a karácsony egy új élet csodája. Bennem: a Krisztusé...

Havas délután

Kora reggel, még szinte sötétben léptem ki az ajtón. Megleptek a hulló hópihék.

A parkolóból továbbmenve a szél a szemembe verte a hideg pelyheket.

Kora délután mikor hazaértem, bár sütött már a nap, ezer apró csodára leltem:

- hóruhát öltött rózsabimbót

- feldíszített japán borbolyát

 - beborított alpesi hangát

- napfényben olvadozó havat a csipkebokor levelein

- jégsapkás körömvirágot a napsütésben

Karácsonyi képeslapok - 18. (Betlehemi történet)

 

Váratlan elhívás

 

“… történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38)

   A mindennapok sodrása magával ragad. A munka, a bevásárlás, a ház körüli tennivalók között nincs idő megállni. A határidőnaplóban nincs egy szabad perc sem. De ott belül motoszkál bennem ezeregy gondolat és kérdés: miért? hogyan? mikor? Kimondani őket sokszor nincs kinek, választ keresni rájuk nincs mikor, megoldást találni nincs hogyan. És akkor, a legváratlanabb pillanatban, a legváratlanabb helyen, a legváratlanabb módon: elém áll Ő.

    Köszönt, mint Máriát az angyal. Vajon minden kérdésemre feleletet rejt ez a pár szó: “az Úr veled van”? S mire felocsúdnék: Ő hív és elküld. Ember-léptékű álmaimon túl Isten tervét csillantja fel előttem. “Hogyan lehet ez?” - kérdezem én is Máriával. Nem erre készültem. Nem ezt terveztem. Még csak meg sem fordult a fejemben ehhez hasonló.

    Vannak, akik ilyenkor hátat fordtanak és mennek tovább a saját útjukon. Vannak mások, akik józan észérvekkel elutasítják azt, amit csak a hit láthat, csak a hit érthet meg, csak a hit érhet el. Mégis, vannak egy kevesen, akik félreteszik az első meglepetést. Hátrahagyják a logikus “én nem”-eket: én nem tudom; én nem vagyok; küldj mást, én nem mehetek… Ők azok, akik rábólintanak a hívásra, a küldetésre.

    “Legyen a te beszéded szerint” - hangzott a felelet 2000 éve. Akkor is, mikor nem egészen értem, mit akarsz velem. Akkor is, mikor nem tudom, mennyibe és mi mindenbe fog kerülni a terved nekem. Akkor is, mikor nem látom, merre tart az út. Akkor is úgy válaszolok, mint Mária… Csak annyit mond csendesen szívem dobbanása: legyen beszéded szerint…

    S ha elindulok, mint Mária: meglátom és megérzem – nem vagyok egyedül. Itt van ma is Ő: Immánuel – velünk az Isten!

Karácsonyi képeslapok - 17. (Karácsonyi jóhír)

 

Karácsonyi képeslapok - 16. (Utolsó díszek)

 Ezek az utolsó díszek képeslapokon, idénre:

Advent

    

    Néha én is olyan vagyok, mint kicsi gyermek, mely fél a sötétben. De ha az anya beszél hozzá s felgyújtja a villanyt, a kicsi gyermek megnyugszik.

    Így szól bele Isten is a hideg, sötét, magányos éjszakába: Itt vagyok, ne félj! Eljött a Fény!

    S mikor véget ér az advent, betoppan Ő, mint ajtóban az ismerős, kedves anya-arc...

    

Karácsonyi képeslapok - 15. (Fénylő díszek)

Újabb díszeket hoztam újabb képeslapokon:

Karácsonyi képeslapok - 14. (Újabb díszek a fára)

 

Jövök!

 

“Íme, eljövök hamar...”(Jel 22:12)

   A sorompó lassan ereszkedett le. A piros lámpák felváltva gyúltak ki az út szélén. A sínpár mindkét oldalán pillanatok alatt kocsisorok formálódtak. Kényszermegálló. Hiába sietnék, most nem lehet. A mozdulatlan kocsiban lepereg előttem a határidőnaplóba bejegyzett lista. Cikázik bennem sokféle gondolat, míg türelmetlenül lesem a vonatot. A végállomáshoz fog érkezni.

    A sínek mellett kopasz fák állnak. Csupasz ágú bokrok fedik el a kilátást. Míg várok, eszembe jut, hogy év vége közeleg. Advent – áll elém a szó a reflektorok fényében. Advent: jövetel. Visszajövetel - lüktetnek előttem a betűk. A sínek felől zakatolás hallik. Erősödik. Közeledik a vonat. Közeledik Ő – visszhangzik bennem a hang. Meghallom-e jövetelének lépteit? Készen várom Őt?

    Az érkezése mindjárt itt van. Én sietek és mennék is tovább, hisz annyi minden vár rám! Az ünnepi menü terve alakul. Ajándéklistát írok az ünnepre. A karácsonyi koncert és a karácsonyi vásár elhalaszthatatlan. De a mindennapi tennivalók közé néha alig fér be egy rövid ima…

    A sorompó makacsul lent marad. A sínpár felkészülten vár. A végállomás mindjárt itt van. A vonatfütty belekiált az éjszakába: “Jövök!”