Az élet néha térkép nélküli navigálásnak látszik. Útjelző, csapást mutató jel nélküli utazásnak tűnik.
De Ő a kezében tartja a térképet. Nem kósza, bizonytalan kézzel berajzolt ösvényeket ábrázol az. Élet-léptékű utak vannak rajta. S míg Földünk forog, napkeletet napnyugat követ, egynapra való elemózsiával feltarisznyál Ő. Csak egynapi terhet csomagol össze Ő. Gondos kézzel mér bele bátorítást, örömöt, erőt és nehézségeket. Épp eleget, hogy napkeltétől estig elfogyjon mind. S éjszaka újra összeválogatja a következő egynapit. Nem többet, nem kevesebbet, épp eleget életem egy újabb lépéséhez.
Én közben magamra aggatok még annyi mindent! Múlt napok sajnálatát, talán-lépések félő kérdéseit is vonszolom magammal a batyuban. Pedig nem így tervezte Ő. Csak annyit csomagol, hogy maradjon idő csodát is látni. Észrevenni a nyíló bimbót, a zöldülő füvet, gyümölcsök születését. Meglátni színeket, szépséget s hallani a lélek húrjain pendülő dallamot. Élet csodáját helyezte utam mellé Ő, parányi, figyelmes szemre csillanó csodákat.
S míg haladok az Ő útján, lelkemben, belül, pislákol a hit fénye. Lépés lépés után – biztosan vezet terve útján a cél felé Ő. Nem kér Ő többet, csak bizalmat az Ő tervében s Benne. S feneketlen mélység felett is így bátor szívvel, biztos léptekkel haladhatok. Megérkezem-e? Hittel vallom: Vele a célba beléphetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése