“… odament, de semmit nem talált rajta, csak levelet”(Mt 21:19)
Több év is eltelt már. Várakozással teli, reménnyel teli évek voltak. De a fűgefa, ágain zöld levelekkel, nem hozott termést. Nem volt rajta érett, ehető gyümölcs.
De mikor végre beléptem a konyhába, kezemben az érett, ízletes fügével teli tállal, tudtam, hogy megérte várni. A hideg tél, a száraz és eső néküli hetek ellenére végre gyümölcs érett a fügefán a kertben.
S egy reggel, miközben újabb érett gyümölcsöt kerestem az ágakon, eszembe jutott az olvasott ige. Hogy Jézus is gyümölcsöt keresett a levelekkel teli fügefán. S Ő gyümölcsöt keres ma is, az életemben is.
Télen próbáltam megvédeni a fiatal fügefát a hideg és fagy ellen. Az eső nélküli hetekben locsoltuk. Gondoskodtunk róla s gyümölcsöt vártunk. Így tesz Isten is velem: gondomat viseli minden nap. S gyümölcsöt keres Ő is, jó gyümölcsöt az ágak és levelek között.
Mert nem elég csak a szándék, a szép tervek, az üres szavak. Ő élő hitet keres, mely látható a tetteimben. Olyan szívet keres Ő, mely változik ha az Ígét olvasom. Ő megváltozott életet keres: új és bőséges termést vár az életemben, ahogy a napok, az évek telnek.
A kicsi fügefa végre termést hozott. Az gyümölcsök ott nőnek a levelek között. Ott érnek minden nap egyre édesebbé. A gyümölcs, amelyre vártam. Isten úgy gondoskodik rólam is, mint jó kertész teszi. És termést keres az életemben… Az életedben… Vajon mit talál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése