Mindenki használ valamilyen lencsét. Vannak, akik az ambició lencséjét hordják. Mások az előítélet szemüvegét használva néznek másokra. Vannak olyanok, akik az élet eseményeit nézik a csüggedés, a félelem vagy reménytelenség lencséjén keresztül.
Akik rövidlátók csak a közelben heverő tüskéket, a száraz földben nyílt hasadékokat, a sáros rögöket látják. Számukra a többi dolog ködbe vész. Nem látják meg Isten nyomát sem a mindennapokban.
A távollátók csak a holnapot, a távoli jövőt látják. A közeli, mindennapi áldások észrevétlen tűnnek a semmibe.
Hogy tisztán lássak szemüveget kell hordanom. A lencse, amelyre szükségem van minden percben, mely megmutatja Isten jelenlétének nyomát és áldásainak ragyogását körülöttem - a hála.
Megpróbálom hordani ébredéstől elalvásig. Tisztítom újra meg újra, hogy az élet pora be ne lepje. Vigyázok rá, semmi se torzítsa el a képet, amit látok. Mert csak a hála szemüvegével látom tisztán azt, ami a dalt életre kelti bennem, mint a vonó, mely előcsalogatja a dallamot a húrokból. Csak így lehet Istent dícsérő életem, csak így szólhat életem éneke az Úrnak.
Lehet-e nagyobb, fontosabb, felelősségteljesebb hivatás, mint hogy Istent dícsérjem? Hogy meglássam áldásait minen nap? Hogy érezzem jelenlétét a nehéz percekben is? Hogy észrevegyem: sosem hagy egyedül? Csak akkor dícsérhetem Istent egész életemmel ha hangszerem megfelelően hangolom. S hogy a partitúrát tisztán lássam, hogy szüntelen énekeljek a lencse, melyre szükségem van: a hála.
Minden lépéssel az életben új éneket zenghetek. Ezek csak akkor hangzanak fel, ha szívemből jönnek. S hogy ne legyek néma, haszontalan hangszer: Istent akarom meglátni a jelen pillanatban, minden nap.
Így lesz, így lehet csak életem egy Istent dícsérő hálaénekké.
Te milyen szemüveget hordasz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése