Nézem a vázában a hervadt virágokat. A ráncos, színevesztett szirmokat, a kókadt fejűeket, a száradtakat. Mindegyik megtette, amit kellett - virágzott, díszített, illatosított. Aztán elmúlt…
Így múlik el a mi életünk is. Lassan? Gyorsan? Csak az számít: megtettük amiért küldettünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése