Felhők alatt? Temérdek gond. Hogyan tovább? Most mi legyen? Zord arcok, lopó ujjak, bántó kezek. Betontornyok közt műfény, virtuális világ. Köztük jobb dolgokra vágyó szívek, jó szóra éhes fülek, szépségre szomjas ember-életek. A rohanó világból kitörni vágyó álmok.
Felhők felett: végtelenség és fény van. Isten vár ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése