Novemberi vasárnap van. Valahol fent, a felhők felett színes még a naplemente nyoma. Odalent szürke köd fedett be mindent.
Majd oszlik a felhő s rácsodálkozom a fényre. Odalent sötét este van már, de parányi pontokként világítanak a lámpák. A repülő ablakából nézve apró pontok formálják az utcákat. Néhol magányos házak csipkézik a képet. Csíkokat képző pontok jelzik az utat. A nagy feketeségben városok, falvak rajzolódnak ki. Színes mintázatok az éjszaka palástján.
Mint baráthoz bekopogó fénysugár. Látogatni induló pontocska. Bátorító, vigasztaló jó szó. Sötétségoszlató üzenet, segélyt nyújtó kéz, ölelő kar. Fénypontok, mint örömüzenet. Mert a legnagyobb örömöt a fentről jövő Fény hozta el.
Körülöttem fények vannak az éjben. Az én lámpám vajon ég?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése