“Jézus ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben” (Jn 8:12)
Ahogy telnek a napok egyre rövidülnek a nappalok s nyúlnak az éjszakák. A sötétben, mely egyre hosszabb s mélyebb egyre nagyobb szükségem van a fényre. Minden nap szükségem van a fényre, mely utat mutat. A fényre, mely lábaim előtt biztos talajra vetül. Fényre, mely elűzi a félelmet. Fényre éhezek. Fényre várok. Fényt kívánok.
Mert e világ sötétségét körülöttem csak a Fény, a fentről jövő igazi fény űzheti el. Isten Fia azért jött e világba, hogy fény legyen. Azt mondta, Ő a világ világossága. És a fénye beragyogott emberek százai, ezrei, tízezrei szívébe. Az én szívembe is. Elűzte onnan a sötétséget.
Aki Krisztust követi, az Ő fényében él minden nap. S bár nő a sötétség s hosszú az éjszaka, ezt a fényt nem győzheti le. A sötétséget csak a fentről jövő fény tudja elűzni. Csak ez a Fény tud ma is sötétbe borult, éjben élő lelkeket átformálni. Mert aki befogadta Őt, fényben él. Fényt szór tovább. Krisztus fénye így sokszorózódik meg újra meg újra.
Aki befogadta a Fényt, maga is fényhordozóvá vált. S mint apró kis fények ma is, én is, szórom a fényt. Az Ő fényét. Mert Isten fénye elűzi a sötétséget ma is. Ő új meg új fényt gyújt sötétbe borult, éjben élő világunkban ma is. Életem csak Istennel lehet fénnyel teli. Az Ő fényében élhetek. Fényt szórhatok ma is. Az ő fényét hordozhatom ma is.
Te is fényhordozó vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése