“Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (Józs 1:8)
Józsúé történetét olvasom. Egy ifjú, aki Mózes mellett nőtt fel. Látta Izráel népét örülni és sírni. Látta őket lázadni és sivatagban menetelni. Látta a generációkat változni úton Kánaán felé. S mikor a legtöbben óriásokat láttak csak, Józsúé Istent látta még nagyobbnak.
Most ő állt a nép élén. Indulni készültek ismeretlen helyek, ismeretlen népek felé. Új kihívások vártak rájuk. És Isten szólt Józsúéhoz. Az útmutatás ez volt: őrizd meg, tartsd meg Isten parancsait. Olvasd, tanulmányozd az Ő Ígéjét, hogy ne térj el tőle. Akkor sikerrel jársz utadon. Boldogulsz.
Kell-e jobb bíztatás, szebb ígéret ennél mikor a szívem tele van kérdéssel? Mikor a lábam az ismeretlen felé lép? Hisz új kihívások várnak rám minden nap, minden héten, minden új kezdetben. S bár nem tudom merre kanyarodik majd az út lábam alatt, azt már tudom, hogy Isten Ígéjének fénye elég világosság lesz minden új lépéshez.
Olvasom az Isten Ígéjét. Ismétlem, hogy el ne felejtsem. Szívembe zárom s forgatom azt, elmélkedem rajta. Mert ezek a szavak elűzik a félelmet. Erőt adnak. Bátorítanak. Élő Íge az, Isten szava. S meglátom belőle, hogy nem vagyok egyedül. Nem járok ismeretlen úton, ha Isten velem van. Lábaim tanácsát követve a jó úton maradnak. Csalóka délibáb nem fog így könnyen eltéríteni. Sötét árnyak nem fognak elijjeszteni. Előre haladhatok minden nap, minden lépéssel. A célba így bizton beérhetek. Vele, nem egyedül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése