“Az Úr Isten kiáltott az embernek és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1 Mz 3:9)
Keresünk. Mindig keresünk valamit. Egy elkallódott papírt, egy telefonszámot, új információt. Keressük a legjobb alkalmat, a megfelelő időbeosztást, az újabb lehetőséget. Vagy éppen a megfelelő munkahelyet, egy jobb fizetést, az ideális társat. Folytonos keresés az életünk. Csak a keresett tárgy változik folyton.
S miközben hol ezt, hol azt keresek, engem is keres az Isten. “Hol vagy?” kérdezte Ádámtól a kertben. “Hol vagy?” kérdezi tőlem is, ma is. Keres a helyemen, melyet Ő jelölt ki. Keres ott, ahol lennem kell. Mert miközben a hétköznapokban apróságokat keresek, sokszor én is eltévedek. S a kérdés mely megállít ráébreszt: elvesztettem a célt. A látható, kézzel fogható elcsábított az úton.
Hogy újra rátaláljak a helyemre én is kérdezek: “Hol vagy, Uram?”. Szemem Őt keresi. Mert irányt tévesztett életem helyét csak úgy találhatom meg újra, ha Hozzá igazodom. Mint hegymászó az útvonalon, mikor előveszi az iránytűt. Ismeretlen városban a navigációs rendszer ad útmutatást. Ugyanígy életem minden részletében Isten szava utat mutat. Helyemre igazít. Alakít. Sosem téved. Nem vezet zsákutcába. Mindig a jó úton tart.
“Hol vagy?” állít meg a kérdés kacatok után kutatva s ég felé emeli tekintetem. “Hol vagy?” kérdezem helyemet keresve én is. Mert tudom: mindig visszatalálok a helyes útra ha felfele nézek.
Te hol vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése