“Nem rejthető el a hegyen épített város” (Mt 5:14)
A jelzőlámpa pirosra váltott, így megálltam én is a kocsisorban. S szemembe csillant a napsütötte kereszt fénye a templomtoronyról. Így kellene Krisztus fénye továbbragyogjon rólam is – állt elém a gondolat.
A ragyogás mágnesként vonz. A napszemüveg lencséin keresztül is fogva tart. S bár elfordítom tekintetem, a fény, a ragyogás nem alszik ki. Kísér és vonz továbbra is!
A kereszt fénye Krisztus ragyogását hordozza s szórja szét ma is. S aki meglátja, nem maradhat érintetlenül. Mások életébe beleragyogni Krisztust – micsoda kihívás, micsoda felelősség! Nem magamra vonni a mellettem élők, mellettem elhaladók tekintetét, hanem Krisztusra mutatni!
Mikor a lámpa zöldre váltott, továbbmentem én is az utamon. De a ragyogó kereszt fénye jött velem az úton. A templomtorony mögöttem maradt, mégis ragyog előttem a napsütötte kereszt fénye.
Krisztus ragyogása is így követheti mások útját: ha belőlem az Ő fénye árad minden percben.
Te kinek a fényét hordozod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése