“Ne aggódjatok életetekért...” (Mt 6:25)
A kapu mellett kinyílt pipacs állt kora reggel, mikor elindultam. Az utcasarkon zöld fűtengerben piros foltokként ringtak a pipacsok a szélben, mint sok-sok színes csoda a hétköznapokban. De estére, mire hazaértem, a kapu mellett lehullott piros szirmok fogadtak csak. “Ma van, holnap nincs” - gondoltam mikor becsuktam a kaput. És eszembe jutott az ismerős ige: “Ne aggódjatok!”
Új virágokat s lehulló szirmokat látok reggel, este. Lehajtom fejem miközben megfeddenek új és új virágok. Hisz Isten öltözteti teljes díszbe mindegyiket. S minden új nap újabb virágokat. Ő határozza meg életük hosszát is: épp elég ahhoz, hogy új magot, új élet ígéretét szórják szét - új virágét egy újabb évre.
Én is csak egy fűszál vagyok, mely ma van és holnap talán már nem találod. A járvány sok kedves embert elvitt közülünk. A háború a békét vette el s félelmeket hagyott helyette. De kezdem érteni már: ha megtettem amiért küldettem, az elég. Nem az életem hossza számít, azt Isten dönti el.
Tekintetem végigsimítja a pipacsokat az utam emntén. “Így gondoskodik Isten rólad is!” - mosolyognak rám a napsütötte piros virágfejek. Minden napra jut az Ő gazdagaságából. S mikor tekintetem rátalál útszéli pipacsban is a Mindenható Istenre, szívem megnyugszik. Hisz mit tudna az aggodalmam megoldani?
“Ne aggódj!” emlékeztetem magam újra meg újra. Ha Isten így öltözteti az egyszerű pipacsokat, nem visel Ő gondot vajon gyermekeiről? Ő ismer és tudja minden gondolatomat. Ő ismeri minden szükségem. Mindennap Ő gondoskodik rólam.
Ő gondoskodik rólad is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése