“Hited megtartott téged” (Mt 9:22)
Reggel, indulás előtt olvasom a régi történeteket. Csodás gyógyulásokról olvasok. S a történetek végén ugyanazokkal a szavakkal találkozok újra meg újra: “a te hited szerint”. S megtörténik a csoda: a beteg elmegy látva, megtisztulva, megszabadulva. Meggyógyultan!
A fájdalomra gondolok – a testi szenvedés velejárójára: a vakságé, a lepráé, a beteg testté. S a lélekére: a kérdéseké, a választ váró szemeké, a leereszkedő kezeké. A belenyugvás ellen tiltakozó utolső szikráé. Megtört test, megtört lélek. Megtört élet.
Mégis – honnan volt ezeknek az egyszerű, meggyötört embereknek a hitük? Sok év után is? És hogy nem adták fel, mikor már minden vagyonuk ráment a segíteni képtelen orvosokra? Mikor senki nem tudott enyhülést hozni? Megoldást találni?
Csak azt tudom, hogy hittek. Utolsó erejükkel, ami még megmaradt, belekapaszkodtak a Névbe. Az egyetlen reménybe. Odamentek, odafurakodtak közel Jézushoz. Vagy csak kiáltottak. Tehetetlenül, segítségre szorulva Hozzá fordultak. Talán van megoldás Nála. S az egyszerű válasz elég volt a csodához: legyen a te hited szerint.
“Ha akarod, Uram” mondta egy leprás. Tudta talán, hogy a tisztulás, a gyógyulás csak Nála van?
Ha akarod, Uram, a felhőt elűzi a szél. Ha akarod, járni tanulnak a lábaim tovább, amerre Te vezetsz. Ha akarod, látni tud a szemem a láthatókon túlra is. Ha akarod, a kötelékek lehullnak lelkemről. Ha akarod, a bénító félelem belőlem messze menekül. Ha akarod, tisztító kezed nyomán új ember leszek. Ha akarod, élet lendít tovább…
Szinte hallom, ahogy mondod: Akarom! A te hited szerint...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése