(Mk 16:15)
A gyász és könnyek egyvelegébe hirtelen más dallam vegyült. Magdalai Mária hozta a hírt: Feltámadt az Úr! De a hitetlenség ködén ez a fény nem jutott el a szívekig. A két tanítvány szájából sem szólt a hjr erőteljesebben. Pedig ők is találkoztak Vele.
S mint a tanítványok akkor, sokan ma sem hisszük el, hogy Ő megteheti a lehetetlent. Bűnöket bocsát meg Isten? Az enyémek túl nagyok… Lehajol Ő a megfáradtakhoz? Engem senki nem vesz észre… Reményt hoz? Erőt ad? Megoldást nyújt? Az én problémáim túl nehezek, túl komplikáltak, túl…
Pedig Ő eljön. Megáll mellettünk is, mint akkor régen a tizenegy mellett. Akkor a tanítványok szemére vetette hitetlenségüket. Nekünk vajon mit mondana ma? Hisz Ő nem változott meg az idők folyamán. Ő ma is élő, feltámadt Úr.
S mikor szavának fénye eltünteti szemünk elől a ködöt végre, megértjük kicsoda Ő. S meghalljuk tisztán a küldetést is: menjetek, mondjátok el másoknak is! Mária Magdaléna így tett. Az emmausi tanítványok sem tudtak hallgatni. Hisz annyi hitetlenségbe burkolt szív vár örömüzenetet. Körülöttünk annyian várnak jó hírt. Ki megy el hozzájuk?
Még ma is aktuális a küldetés: Menj és mondd el! S az élő Krisztus fénye így ma is továbbragyog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése