“János… tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról” (Jn 1:7)
Amerre Krisztus járt, változást hozott. A víz borrá változott. A kenyér megsokasodott. A viharos tenger lecsendesedett.
Voltak akik követték Őt. A tanítványok Vele jártak, még ha néha ők is elcsodálkoztak. Kérdéseket tettek fel. Sok mindent ők sem értettek. Azok között, akik hittek beszédének voltak még samáriaiak is. A házasságtörő asszony bűnbocsánatot kapott Tőle. Mégis kevesen voltak akik közel maradtak Hozzá akkor is, mikor mások elfutottak.
Sokakat meggyógyított Ő: a vak látott, a béna újra járt, a süket újra hallott. A gadarai megszállott felszabadult, a samáriai leprás is megtisztult, a halottak is feltámadtak.
A nép követte Őt, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Eljöttek, hogy hallgassák Őt. A gazdag ifjú mégis szomorúan távozott. Lévit elhívta a vámszedők közül. Zákeussal együtt ült az asztalnál. De nem mindenki állt mellette. A farizeusok jelt kívántak. Az írástudókkal együtt ellene fordultak, meg akarták ölni Őt. Mégis féltek Tőle.
Így van ez ma is. Amerre jár az élő Krisztus, változást hoz. Meggyógyítja a sebzett szíveket. Irányt kereső lelkeknek utat mutat. Bűnbocsánatot nyújt ma is azoknak, akik elfogadják. Ma is vannak akiket közel von magához Ő. Mások hátrább s távolabb lépnek Tőle. De aki találkozik Vele valahogy megváltozik ma is. Nem marad többé ugyanaz.
Körülöttünk mégis a megszokott mederben folyik az élet. Nem történnek új változások. Vajon azért mert bennünk mások nem látják meg Őt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése