“Királyod érkezik hozzád...” (Zak 9:9)
Az ünneplő sereg pálmaágakat terített az útra. Sokan a ruhájukat is porba dobták a Király elé, tiszteletük jeléül. Hisz Őrá vártak: a Messiásra! És zengett a város az örömtől. A Kiráy szamárháton érkezett meg. De a lelkesedés nem tartott sokáig…
A ma ünneplő tömeg virágos ágakat szorongat. Ünneplő ruhában öltözik. Hozsannát énekel kórusban. S mint ők, sokszor én is megelégszek magamra öltött szép ruhával, külső örömmel, látszat hódolattal.
Ő ma nem szamárháton érkezik. Városunk utcáit láthatatlanul járja be s meg-megáll, szomorúan. Hol vannak ma azok, akik készek nem csak a ruhájukat Elé teríteni, hanem egész életüket a rendelkezésére bocsátani? Nem csak virágvasárnapi lelkesedéssel, hanem őszinte szívvel? Nem egy napra csak, az ünnepnapra, hanem minden napra? Nem mások miatt, másokkal együtt csak, hanem minden más ellenére is?
Ma sincsenek sokan akik kitartanak Mellette. Akik Vele tartanak virágvasárnap után is. Akik csütörtök este nem árulják el Őt. Akik nagypénteken is közel maradnak Hozzá. Mégis vannak, akik nem hagyják el Őt. Nem futnak el. Nem tagadják meg. Nem fordítanak hátat Neki. Azok, akik felismerték Őt, akik meglátták Benne a Királyt.
Itt jár ma is Ő közöttünk. Mai szemem is megláthatja Őt, hisz közel jön hozzám. S mikor felismerem Benne a Királyt, nem maradok többé ugyanaz. Meghajtom Előtte fejem, térdem és szívem. Csak Ő az én Királyom!
A te Királyod is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése