“Éljetek méltóan ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhivattatok” (Ef 4:1)
Az eper-ágyás gyomlálása közben felszínre került egy krókusz-hagyma. Tavaly virágok voltak ezen a helyen, de átültettem őket. Ez a virághagyma itt maradt, egyedül az eper-sorok között.
S miközben az apró virághagymát átviszem s beültetem a virágágyásba, elém áll egy szó újra meg újra: “átültetve”. Tudom, rólam beszél.
Átültetve gyomok, tüskék közül, bűnökből kiemelve új életet élhetek. Mert egy kéz, egy átszegzett kéz átültetett az Ő kertjébe. Gondoskodó keze szeretettel új, megfelelő helyet keresett nekem.
A tavaly átültetett krókusz-hagymák ezen a tavaszon élettel telve voltak. Az új helyen meggyökereztek s kivirágoztak. És a földbe rejtett virághagymából minden évben kivirágzik az élet. Mert a virágágyásban mindegyik hagyma a maga idejében, a maga helyén virágzik. Ott, ahova a Kertész saját gondoskodó, szerető kezével helyezte.
Én is új életet kezdtem. S mint az átültetett krókusz-hagymák, ott kell virágoznom, ahova Te helyeztél, Istenem. Virágozva meghálálom gondoskodásodat. Hogy engem is átültettél a Te kertedbe!
Virágzol-e te is az Ő kertjében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése