Várod. Kötelességből, mert jó keresztyén akarsz lenni. Szívből, mert vágyod a választ, ami nem érkezik. Látszatra, mert így kell, így helyes. Mert kell valami természetfeletti. Valami, amitől földöntúli fényt kap a mindennapi. Kell valami új csoda, ami a tiéd, amit bárkinek felmutathatnál, amivel dicsekedhetsz?
Várod – nyíló ajtóban, mely makacsul zárva marad. Sikeres vizsgában, hogy kipipálhasd: ezt is elérted. Munkahelyben, megélhetésért és a megvalósítás kellemes érzéséért. Várod barátban, hogy melléd álljon nehéz perceidben és őszintén örüljön sikereidnek. Várod társban, mert családot álmodtál magadnak és nem jó egyedül. Várod gyermekáldásban, mely késik és nem tudod, hogy érkezik-e még. Várod a csodában, a csodádban, amire mások is felkapják a fejüket. Várod a különlegesben, melytől álmaid vágányába tér kisiklottnak tűnő életvonatod...
Mint topogó kisgyermek az ajtó előtt karácsony estén. Ajándékváró ragyogás a szemében s a fa alá rejtett csomagot gondolatban. Ezerszer végigsimogatta már az autó, baba, építőkocka formáját...
Mint hazaérkező, fáradt munkás a napi hajsza után. Megpihenni és kikapcsolódni, érezni az otthon kellemes melegét, békéjét a napi zsivaj után. Ujja a csengő gombján, tele a keze csomagokkal, a hideg szél marja a szemét. Ajtónyitásra váró türelmetlenkedés...
Mint üres bankszámláját ellenőrző alkalmazott fizetésnapon. Leeresztett kézzel, csüggedt fejjel, csalódottan távozik...
Várod. De a fa alatt nincsen csomag, az ajtó zárva marad, a fizetés még mindig késik...
És akkor? Mint a navigáció - újratervezel. Kezedben térképként a megálmodott cél, a megálmodott élet: a sikert ígérő, beteljesedést hozó, elégedetté tevő. Újratervezel. A cél marad, csak épp az odavezető út lesz más. Ha nem lehet jobbra, próbálkozol balra. Ha Ő nem lépett közbe, majd lépsz te, a magad módján, a saját módszereiddel. Találsz megoldást! Mert hiába vártál Rá, hiába reménykedtél, hiába bíztál Benne…
Pedig Isten másként érkezik.
Míg te formába öntött vágyadként várod Őt, megvalósult elképzeléseidben keresed, bekeretezett képbe illesztve próbálsz Neki is helyet szorítani - életed kandalló-sarkában talán - Ő távol marad.
Akkor lép hozzád csendesen, mikor tehetetlenül kiengeded kezedből a kontrollt. S csak annyit tesz, hogy a maga módján megérint. Életet csepegtet igéjével beléd. És tudod már, hogy többet kaptál, mint amiről álmodtál. Többet, mint amit valaha elképzeltél. Nem megfogható, bemérhető, lezárható értéktárgyat kaptál csak. Élő, mindig veled maradó kinccsel ajándékozott meg.
Ő másként érkezett. Megérkezett!
Nagyon szép!
VálaszTörlés