“… a szálláson nem volt számukra hely...” (Lk 2:7)
Kismama kolleganőim gömbölyödő pocakját nézem. Új életet hordanak magukkal. Magukban. Mint Mária, aki igent mondott a nagy feladatra. Hellyé vált, ahol Isten Fia lakozást vett. És Ő nőtt, egyre nőtt, míg karácsony éjszakáján láthatóvá vált: megszületett. S meglátták Őt napkeleti bölcsek és egyszerű pásztorok. Az ajtó bárkinek tárva volt. S felismerte Őt mind, ki nyitott szemmel várta: agg Simeon és özvegy Anna. S a Gyermek nőtt.
Visszhangzik ma is bennem a legnagyobb kihívás: hellyé válni. Hellyé válni, ahol e rideg, idegen világban Krisztus lakozást vehet. Hellyé válni, ahol Ő növekedhet. Hellyé válni, ahol Ő felismerhető lesz.
Mert a legnagyobb ajándék: helyet adni Neki. Legyen helye a naptáramban, a napirendemben, a kapcsolataim között. S a térdeimen van a legjobb mód ezt a helyet elkészíteni Neki.
Ha igent mondok Isten tervére, ha engedem, hogy Ő növekedjen bennem, láthatóvá válik mások számára is. Az élet csodája fénylik így és ragyogása mások szívéig jut el. Mint a betlehemi csillag, mely felragyog a sötét éjben s Őt kereső szíveket vonz. És akik megtalálják Őt, leborulnak Előtte és imádják Őt.
Így lehet ma is a karácsony egy új élet csodája. Bennem: a Krisztusé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése