“Nem csak a nyomaidat akarom látni, azt, mit tettél, hanem veled akarok lenni” – mondta a férjem. S míg forgatom magamban a hallott szavakat, azok megfeddenek. Hányszor elégszem meg azzal csak, amit Isten tett a múltban? Másokkal, velem. Vagy Ő magára vágyom? A Vele való, élő, mindennapi kapcsolatra?
Mert körülöttem minden az időmet kéri, a figyelmemre pályáz. S a napközbeni tennivalók során és is sokszor elfáradok. Nem futja szokszor már időmből, erőmből sem arra, ami igazán fontos.
Pedig amikor szeretek - időt szánok. Amikor igazán szeretek a többi dolog átértékelődik. A fontossági sorrend megváltozik, mert a szeretett személy az első helyre kerül. Az egész életem megváltozik így.
Forgatom a szívemben a férjem szavait.
S mint menyasszony hadd kívánjam, mondjam én is minden nap: Uram, nem csak a nyomaidat akarom látni. Nem csak azt, amit tettél. Hanem Veled akarok lenni. Minden nap. Mindörökké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése