Beültem a székbe. Itt eddig, ott addig – kértem. S míg az olló vágta a hajszálakat, a tükörképemet néztem. S hamar rájöttem: nem olyan lesz, mint én elképzeltem.
Most is a székben ülök. A Fodrász méregeti a hosszúságot, alakot. Kisímitja a gubancokat, átrendezi a szálakat. Alakít. Néha belevág mélyebben, többet is, mint én kértem, akartam, elképzeltem.
Ő türelmesen nyeseget… s közben keresi bennem a képmást. Nem fárad el. Valahogy soha nem adja fel. Szeretettel igazít – míg kiábrázolódik bennem a kép mása. A képmása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése